Miután a három végzős osztály tanulói halk zeneszóra bevonultak, s három félkörívet alkotva fölálltak a csarnok közepén, bevezetőként Romek Regina 11/A osztályos tanuló szavalta el Dsida Jenő Te harangozol című versét, majd Vikker József iskolaigazgató szólt a búcsúzó diákokhoz.



A 11. évfolyam nevében Melcher Ferenc és Szabó Ivett köszöntötte a végzősöket. Utóbbiak nevében – már a szalagtűzés után – Révész Viktória és Illés Gabriella szólt a megjelentekhez, köszönetet mondva tanáraiknak, s mindenekelőtt szüleiknek az eddigi útjukon nyújtott sok támogatásért. Az ünnepély Puszta Sándor Donum című költeményével zárult, amelyet Breti Anna Mária, 12/C osztályos tanuló mondott el.



A szalagtűzési procedúra az iskola hagyományai szerint alakult: előbb az iskola igazgatója tűzte föl a szalagot a búcsúzó osztályosok osztályfőnökeinek, akik ezután az egyenként eléjük járuló diákok szíve fölött helyezték el a kék szalagocskákat.

Az ünnepi műsort követően, rövid technikai szünet után a minden szalagavató ünnepély legemlékezetesebb pillanatait tartogató tánc következett. A három osztály tanulói egységes koreográfia szerint táncoltak két bécsi keringőt, egyiket a refrén szövege miatt nagyon alkalomhoz illő One moment in time (Egy pillanat az időben) című szám hangjaira. A táncot Farkas Éva táncpedagógus tanította be a diákoknak.



Az intézmény hagyományai szerint a hivatalos ünnepély a tánccal véget ért, viszont szokás, hogy a végzős osztályok saját szervezésben vacsorára gyűlnek össze fakultatív jelleggel. Most sem volt ez másként, mindhárom osztálynak volt megbeszélt találkahelye az ünnepi vacsorához – amint azt megtudtuk az egyik frissen fölszalagozott ifjútól.