Kalohírek

 

Rigó Gábor: Pályáztam, nyertem, fölmondtak – Védettmadár-tenyésztő programtól eshet el Kalocsa?

2015. szeptember 25.,péntek 09:29  |    (7)
A Vízimadárpark a kezdetektől napjainkig ívelő pályájáról, valamint a parknak és eddigi vezetőjének további kilátásairól kérdeztük Rigó Gábort, a Vízimadárpark korábbi vezetőjét, aki szeptember 1. óta fölmondási idejét tölti.
Megosztás: 

Szólj hozzá!

Közösségi oldalon tett bejegyzéséből értesültünk róla, hogy munkáltatója, a Vagyonhasznosítási Kft. ügyvezetője eltávolította őt munkaköréből. A parkban nemrégiben történt madárpusztulás kapcsán később újabb posztot tett közzé, benne súlyos állításokat is megfogalmazva.
Megkerestük a volt vezetőt, hogy megkérdezzük, mi zajlott a madárparkban, mi vezetett eltávolításához, és hogyan látja a park jövőjét.



Augusztus végén szóban, szeptember 1-től írásban is fölmondott a munkáltatója Rigó Gábornak, akinek tevékenysége, szakértelme, valamint a keze alá adott közmunkások munkája nyomán folyamatosan színesedett, bővült az állatállomány. Legutóbbi közösségi oldalon tett megnyilvánulásában azt írja, közölték vele, hogy a vele szemben fönnálló tartozást sem rendezik, miközben bejegyzése szerint a sok madár pusztulását okozó rágcsálókár is elkerülhető lett volna.
Ahogy ezt a bejegyzést emlegetjük, egyből a közepébe vág.

– No, az a bejegyzés után hívott föl Loibl úr, azzal, hogy arra kér, ne menjek ki többé a vízimadárparkba, még látogatóként sem. Ami azért is vicces, mert így nem nézhetem meg a saját madaraimat, hiszen azok a madarak még, legalábbis részben, az enyéim. Igaz, hogy amint jelezték, nem akarják kifizetni, de attól még a madarak ellenértékéből az utolsó ötszázezer forintos tétellel tartoznak nekem – mondja lendületesen, miközben mi kapkodjuk a fejünket.

Látva arcunkon az értetlenség árnyát, kicsit lassítva elmagyarázza a madárállomány históriáját.

– Még a Dózsa Középiskolával kötött megállapodásig nyúlik vissza a dolog. A madárpark megalakításakor az iskola volt a terület kezelője, nekem pedig voltak madaraim. A diákfarm vegetált, ezért az iskola és a városvezetés is a park létesítésének ötlete mellé állt. Ekkor, még az iskolával kötöttünk egy megállapodást, hogy én beviszem a tenyészmadarakat a közös vállalkozásba, az iskola adja a területet és állja a takarmányozást, végül pedig a szaporulaton osztozunk, olyan arányban, hogy 80% az iskolát illeti, 20% pedig engem.



De szóbeli megállapodások nyomán a részünket évről évre benne hagytuk a park gazdálkodásában. Később, amikor a terület önkormányzati kezelésbe került, szintén nem vettük ki a szaporulatból a hányadunkat, hanem az állomány gyarapítására fordítottuk.

Ezt úgy kell érteni, hogy az értékesítésből származó bevételből állatokat vásároltak?
– Nem, ez úgy volt, hogy megvoltak és meg is vannak a megfelelő partnereim, más állatkertek, vadasparkok, akikkel különböző barter ügyletek kertében a madárszaporulatot új állatfajok betelepítésére fordítottuk. A madarakért cserébe láma, muflon, dámszarvas, mosómedve, ormányos medve, ezüstrókák, fehér szamár érkezett.
A madarakat közben megvásárolta tőlem a Vagyonhasznosítási Kft., még annak előző vezetőjével, Búcsú Lajossal kötöttünk szerződést erről. Így már a Kft.-é volna az állomány, ugyanis júniusban kellett volna felém kifizetnie a Vagyonhasznosítási Kft.-nek az utolsó félmilliós tételt, de ennek az utolsó tételre vonatkozó követelésemnek a jogosságát kétségbe vonják, mondván, a szerződést nem találják az irattárban. Ezt én nagyon sajnálom, de szerencsére nálam megvan a szerződés eredetije.



Átutalásos rendszerben fizettek, így a bank teljes biztonsággal tudja igazolni, hogy eddig milyen kifizetések történtek – kanyarodik el kissé a magánviták irányába Rigó Gábor, majd hamar visszatér az eredeti kerékvágásba.

– De inkább a parkról beszéljünk, mert az fontosabb! Továbbra is az állomány színesítésére szántuk a szaporulatot, legújabb terveim közt szerepelt indiai antilop és törpekenguru beszerzése, valamint két majomfaj betelepítése is. Az új állatok elhelyezéséhez új karám, ehhez pénz kellett. Volt is rá egy pályáztunk, amelynek keretében 1,2 millióból építkezhettünk, közmunkások közreműködésével. Gondolom, ez zajlik is, mert december 31. a határidő.
Volt egy tervem egy tenyésztési programra, amelyben a Mezőgazdasági Minisztérium védnöksége alatt az egyik Nemzeti park számára tenyésztettünk volna védett madarakat itt, a madárparkban. Erre már előrehaladott tárgyalásaim is voltak. Most úgy látszik, az eredeti formában ez az elképzelés is meghiúsul, más helyszínen viszont még sor kerülhet rá.
Szálláshelyeket is szerettünk volna kialakítani, elsősorban diákoknak, csoportos turizmusra, táborozásra. De hogy a szálláshelyekre engedélyt kaphassunk, ahhoz lőszermentesítést kell végezni, ez ugyanis korábban katonai célú terület, egy lokátorállomás volt. Így most erre adtam be pályázatot a Paksi Atomerőműhöz, nyertem is, és a jelek szerint ez lett a vesztem.

– Hogy-hogy?
– Alig kaptam meg az értesítést, hogy a pályázatomat az Atomerőműnél támogatásban részesítik, negyed óra múlva csörgött a telefonom, hogy viszlát, mert ezzel a pályázattal túlléptem a hatáskörömet. Csak tudnám mivel?! Ugyanis márciusban, amikor átvette a Vagyonhasznosítási Kft. vezetését, épp azzal bízott meg Loibl László ügyvezető úr, hogy hozzam ki a parkot „nullára”. Akkor még nagyon barátságos volt, és arról biztosított, hogy nem kívánja bezárni, vagy fölszámolni a parkot, és minden lehetséges segítséget megad, hogy nullszaldósra kihozzuk a működtetést.
Én az egyeztetett cél érdekében, a park nevében nem kötelezettséget vállaltam, hanem támogatást szereztem, ami szerintem lényeges különbség.

– Más ok nem volt?
– Volt egy valóban szabálytalanul vezetett jelenlét-elszámolásom az egyik dolgozó vonatkozásában, amelynek a célja azonban nem csalás, vagy ilyesmi volt. Csupán annyi történt, hogy a park nyitvatartási ideje miatt a négyórás munkaidőkkel nagyon nehéz lett volna megoldani felügyeletet, ezért rengeteg túlóra keletkezett, amit nem tudtunk másképp kezelni, minthogy „lecsúsztatták a dolgozók”. Tehát nem biztos, hogy akkor dolgozott, amikorra ellenjegyzett munkaideje volt, de senkinek sem lett több munkaóra elszámolva a ténylegesen ledolgozottaknál. Úgy tudom, ilyesmi a Loibl László vezette Parkgondozó Kft.-nél is történik, ezért szerintem nem ez volt a valódi ok.

– Hanem?
Talán az, hogy mindig kimondtam a véleményem, és kiálltam a közmunkásaimért! Ez okozott konfliktusokat az ügyvezető úrral korábban is. Úgy gondolom, végül ezért döntött az eltávolításom mellett is. Emlékszem konkrétan egy esetre, amikor két közmunkással szembeni számonkérő föllépése miatt alakult ki nézeteltérés kettőnk közt. Úgy gondolom, akkor kezdett megromlani a kapcsolatunk.



– Mi volt a vita tárgya?
– Ezt inkább nem mondom el, már csak azért sem, hogy a két dolgozót ne hozzam kínos helyzetbe. De nyugodtan kérdezze meg az ügyvezető urat, hogy emlékszik-e az esetre! Kíváncsi vagyok, hogy tudná fölidézni ő a történteket!

[Megpróbáltuk megkeresni Loibl Lászlót, aki azonban nem kívánt a témában nyilatkozni portálunknak – A szerk.]

– Hogy látja? Mi lesz most a parkkal?
– Úgy látom, nagyon elszántak, hogy folytatják, televásárolták a magtárakat, pedig én hiába könyörögtem, hogy vehessünk takarmányt. De az élelem önmagában nem elég, a szakértelem is jól jönne. Itt az őszi idény, most kellene leválogatni, párba állítani a madarakat. Ehhez én fölajánlottam a segítségemet, de köszönik, nem kérik.

– Ennek a legutóbbi madárpusztulásnak mi lehetett az oka, ehhez is a szakértelem hiánya vezetett?
– Csak fotókat láttam az esetről, azok alapján rágcsáló-kártételre gyanakszom, de lehetett volna macska, vagy róka is. Ahhoz, hogy biztosat mondhassak, közelről kellett volna látnom a tetemeket. Föl is ajánlottam a segítségemet, hogy legalább fölmérhessük a kárt, de azt mondták, majd hívnak egy madárszakértőt. Persze, pénzért. Magáért a pusztulásért nem állítom, hogy valaki is hibáztatható lenne. Amíg én ott voltam, addig is történtek ilyen jellegű kisebb károk, de ekkora pusztulás nem. Amikor át kellett adnom a telepet, épp ezért hívtam föl a Vagyonhasznosítási Kft. képviselőinek a figyelmét elsőként arra, hogy a rágcsálókat másfél hetente irtani kell.

– Hogyan védekeztek akkoriban a rágcsálók ellen?
– Vízzel elárasztást és manuális rágcsálógyérítést alkalmaztunk tíznaponta, kéthetente. Magyarán kiöntöttük a patkányokat, és agyonütöttük őket lapáttal, a közmunkások segítségével. Ez középkori módszernek tűnik, de alig kerül pénzbe, és folyamatosan kordában tartja a rágcsálópopuláció lélekszámát. Teljesen kiirtani őket úgysem érdemes, nem is nagyon lehet, mert azért vándorpatkányok, hogy vándoroljanak. A megürült életteret úgyis hamar elkezdik belakni a máshonnan érkezők, és a patkányok nagyon szaporák. Egy-két hónap múlva aztán a nagy kiadás ellenére is ugyanott tartanánk. Ezért a biztonságos védelem ellenük a gyérítés mellett a madarak túletetése, hogy az odavetődő, éhes patkány inkább a fölösleges magot, a gabonát egye, ne támadjon a madarakra. Ezek a madarak védtelenek, ha a patkány rájuk támad, sem ellenállni, sem elmenekülni nem tudnak.



– A takarmányon spórolásról jut eszembe! Dr. Bálint József polgármester a vízimadárparkkal kapcsolatban többször is azt hangoztatta, hogy föld nélkül nincs realitása a fönntartásának, így azzal, hogy a tavaly lejárt 100 hektáros földbérletet az állam nem hosszabbította meg, a park ellehetetlenült.
– Nem tudok mást gondolni, mint azt, hogy a polgármester téves tájékoztatást kapott valakitől. Van ugyanis egy 15 hektáros területünk, azaz csak volt, mert Loibl úr most ezt kiadta földbérletbe, és van kaszálónk is. Ez együtt elegendő lett volna a teljes vadaspark takarmányozására, ha a közmunkás sertéshizlaló programot nem számolom. Visszatérve a pusztuláshoz, igaz ugyan, hogy a túletetéshez a gabona megvásárlása, vagy megtermelése pénzbe kerül, még úgy is, hogy a traktorunk és minden szükséges gépünk megvan hozzá, de még mindig kisebb vele a költség, mint a kár, amit a rágcsálók a madárállományban okozni tudnak.
Egyébként is, milyen dolog az, hogy a gabonán spórolunk, a szakértői díjat meg kifizetjük olyan munkáért, amit én fölajánlottam, hogy elvégzem ingyen?

– Említett egy új tenyésztési programot minisztériumi támogatással. Mi lett volna ez pontosabban?
Még a tavaly őszi választások előtt járt nálunk a parkban Fazekas Sándor mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter úr, akinek nagyon tetszett, amit látott. Emiatt gondoltam, hogy fölveszem vele kapcsolatot, abban bízva, hogy a tenyésztési programunkra támogatást tud adni a minisztérium. Tavasszal írtam is egy levelet a miniszter úrnak, amelyben leírtam, hogy a Vízimadárparkban létrejött tárgyi feltételek és a rendelkezésre álló munkaerő is lehetővé teszik, hogy ott védett, részben fokozottan védett hazai madárfajok szaporítására indítsuk el egy programot, amelyhez állami és európai forrásokat lehetne fölhasználni. Később be is hívattak a minisztériumba, ahol egyórás előadás keretében ismertethettem a tervezett tenyésztési programot. Faramuci helyzet, hogy pont a kirúgásom utáni héten hívtak a minisztériumból, hogy a természetvédelem részéről volna igény a programra, és forrást is lehetne találni rá, ezért üljünk le a kérdéses nemzeti park szakembereivel. Erre én kénytelen voltam azt mondani, hogy bocsánat, de engem már kirúgtak onnan, így ott nem, csak más helyszínen tudnám megvalósítani a programot. Ebből még nem tudom mi lesz, de elsőre nem zárkóztak el ettől.

– Nem akarok udvariatlannak tűnni, de Ön nélkül nem tudnák megvalósítani ezt a programot a Vízimadárparkban?
– Ahhoz teljes tenyésztési tervet kellene tudniuk készíteni legalább, és jó lenne valami referencia, hogy sikerrel végig is viszik. Elnézést kérek, én sem akarok udvariatlan lenni, de kivel akarnának levezényelni egy ilyen programot, ha madárismeret híján a patkánytámadás utáni károkat sem tudják fölmérni, hanem szakértőt hívnak hozzá? A madarak nevét sem tudják, nemhogy a párzási, költési szokásaikat, igényeiket! Hogyan tudnák így meggyőzni a minisztériumot, hogy álljon a program mellé?



– Tehát ez a program nem valósulhat meg?
– Én nem adtam föl, úgy érzem, a minisztériumban továbbra is támogatják a tervemet. De sajnos úgy néz ki, ha sikerül is, akkor sem a kalocsai vízimadárparkban tudjuk majd végigvinni, hanem egy másik helyszínen. Van már elképzelés, egy ehhez hasonló kis vadaspark karolná föl a programot, összekapcsolva aktuális fejlesztéseivel. De erről egyelőre többet nem mondanék, hiszen még semmi nem biztos ezzel kapcsolatban.

– Ennek a programnak az elvesztésével komoly bevételtől esik el a park?
Nem erre tenném a hangsúlyt. Sokkal fontosabb az ilyen programokkal járó szakmai elismerés és hírnév, valamint a marketingerő és új kapcsolatok, ami az értékteremtő munkából fakad. Aztán persze, ki tudja, később mivé nőhette volna ki magát? De azért sokat jelentett volna abból a szempontból is, amit a Kft. ügyvezetője célként tűzött elém, hogy ne legyen veszteséges a park. Ha ez a program elindult volna, az néhány éven át biztos bevételt jelentett volna a madárparknak, amit a korábbi tevékenységei fölött, többletként realizálhatott volna.

– Csalódott ennek a lehetőségnek az elúszása miatt? Elvégre a Vízimadárpark félig-meddig „saját gyereke”?
– Dr. Bálint József elbocsátásom után ígérte nekem, hogy elképzelései szerint október elsejétől, más szervezeti keretek közt visszakaphatom a park irányítását, és így folytathattam volna a szakmai program szervezését. Próbáltam lobbizni is, beszéltem a képviselőkkel, akivel csak tudtam, és a visszajelzésekből úgy éreztem, hogy támogatnak, így sikerülni fog folytatnom a parkban a megkezdett munkát. Később azonban kiderült, erre mégsem kerülhet sor. Emiatt valóban csalódott vagyok.

Hozzászólások

Joco 2015. október 01. 07:05

Persze pofa kell! Az Angeli Gabi a kommunikációt csinálja képviselőként havi 500 ezer ért. Mit vársz tőle? Képviselőként tök szabálytalanul,nyilván a pasija mellett fog kommunikálni. Erre mondják azt hogy van bőr az arcukon. Miért nem beszélünk arról is hogy a szemét szállítást is elkúrta ez az ember ami szintén bevételt hozott. Ez a lojbli nem képes másra csak elkúrni mindent ami jó. Hasonlít pártvezetőjére "elkúró" Ferire. Amit csinál ezzel a madárparkkal az egyszerűen felháborító. Tönkre teszi sok hozáértő ember több évtizedes munkáját.Mindent eladni felszámolni pénzt elkölteni. Szakemberek helyett van egy DK s pártkatona az arrogáns nőjével együtt. A Jóska meg csak bólogat hozzá meg hazudozik, mint ahogy ezt már több esetben megtette. Kalocsa lenyúlása a céljuk és tojnak mindenkire és mindenre nagyívben.

Süni 2015. szeptember 30. 22:24

A nap poénja, ma olvasom fb-on, hogy a Gábor által nyert pénzzel vagánykodnak! Valamihez azért pofa kell...

Vidor 2015. szeptember 25. 18:22

Egyrészről meg lehet érteni, hogy Loibl úr nem megy bele, hogy a médiában sárdobálózzon.
Másrészt azért kíváncsi lennék a nyilatkozatára, mert az igazság valószínűleg valahol a két álláspont között lenne.

Külső szemlélőként a városvezetés legnagyobb baja, hogy annyi megoldandó helyzet, feladat, projekt stb. van előttük, amihez nem elég a humán erőforrásuk, nincs elég szakemberük. Persze nem ez okozza a fejetlenséget és a zavarodott megnyilvánulásokat, sokkal valószínűbb, hogy az (és a cikkben is említenek erre egy példát), hogy nem kérnek külső segítséget. Nem ismerik el, hogy vannak olyan feladatok, amihez igénybe kell venni mások szakértelmét.

Szerintem sokkal rosszabb büszkeségből lerombolni, ne adj isten tönkre tenni valamit, mint külső segítséget kérni, és hagyni, hogy az végezze el a munkát, aki jobban ért hozzá. Olyan ez, mint mikor otthonra villanyszerelőt hívunk, az autónkat autószerelőhöz visszük, a felrepedt fejű fiunkkal pedig rohanunk a sebészetre.

Joco 2015. szeptember 25. 16:07

Akkor megprobalom finomabban. Van egy hozzá nem értő vezető aki politikát visz mindenbe. És van egy polgármester aki az ígéreteit sokadszor sem tartja be. Az egyik már sok céget tett tönkre a másik simán csak hazug. És vannak ezeknek a képmutató embereknek áldozatai. Ezek egyre jobban a városlakók. Es persze a szerencsétlen állatok akiket szakértelem hijján felzabálnak a patkányok. Lenne megoldas de azt nem akarja a kalocsai "Bonnie és Clyde". A Lacikat hallottam a rádióban egyszerűen bicskanyitogato. Magyaráz hülyeségeket. De érvei alapján mindent be kell zárni Kalocsán. Az uszodát mert veszteséges évi 100 milla. A közművelődés alatti dolgokat is mert az is nagyon sokba kerül. Akar az ugyfelszolgalatot mert az is baromi drága. A Kalocsa tv is benne van vagy evi 35 ben..... es folytathatnam. Zárjunk be mindent es rugjunk ki mindenkit csak fizessük ki Lacika hozzáértő 600 ezrét meg a Gabika burkolt vissza alkalmazását 500 ezerért, hogy tudjanak elmenni nyaralni "szesölre "..... Nalam már kezdi kiütni a biztosítékot. A polgármester már nagyobb kabinettel és hozzá tartozó sleppel rendelkezik mint bárki előtte. Csak azt sem hallani hogy milyen sok pályázatot nyernek a nagy tanácsadók. Gusztira gondolok konkrétan. Vagy a nyugdija mellett mennyi fiatal munkáját veszi el a Varajti vagy sorolhatnám..... Folyamatosan rúgnak ki fiatalokat a politikára hivatkozva majd vesznek fel helyettük hithű nyugdíjasokat. Na akkor zárszóként csak annyi hogy sajnos ez a vizimadár park is ennek az áldozata a tehetséges Rigó Gabival együtt. Mivel az előzőek talaltak ki. Be kell zárni és dögöljenek meg a madarak is....... elkeserítő hogy egy fejlődésnek indult város ide jutott a baloldali függetlennek titulált ugyanakkor DK MSZP Együtt párti kiöregedett bosszúálló emberek miatt.

Süni 2015. szeptember 25. 15:17

Felhívnám a figyelmet egy igen fontos kifejezésre amit Gábor használt! Értékteremtő munka! Na ez az amire nem képesek, és nem tudják elviselni, ha valaki más pedig igen.

Admin 2015. szeptember 25. 13:19

Joco hozzászólását töröltük.
Kérjük tisztelt Kommentelőinket, hogy véleményük leírásával a jóízlés kereteit ne lépjék túl.
Köszönjük!

forzakalocsa 2015. szeptember 25. 11:36

Kár az egészért. Egy üde színfoltja volt a városnak és a szebb napokat is látott diákfarmra legalább kitaláltak valamilyen ésszerű hasznosítási irányt, lehetőséget.

Szólj hozzá!

Blogok

Mit nézzünk ma a tévében?  Péntek, november 17.

A visszavonuló (Filmcafe, 20.00) című filmvígjátékban Michael Douglas (saját pályáján sem először) alakítja a főszerepet, egy nőnemű tanítványai iránt [...]

Urbanista  Hova lett a négyméteres szobor a Szervita térről? - És miért nem a menő holland építész háza épül fel ugyanott?

És miért nem a menő holland építész háza épül fel ugyanott? Utánajártunk a tér fura átalakulásának.

További hírek

Humor

Partneroldalak

Oldal tetejére