A lépcsőfok megvolt és most a következő grádicsra lépett föl jó érzékkel az intézmény. A sokévi hallgatás után Rejtő kötetei kezdenek kézbe kerülni, antikváriumokban keresgélik az irodalom vájt fülűi, bibliofil kiadványok kedvelői, és itt-ott a szellemes és jó szövegű kalandregényt kedvelő fiatalabb nemzedék is. Igaz a P. Howard – Rejtő Jenő legendás élete címet viselő bemutatkozó tárlaton vajmi kevesen voltak, ám ezt tudjuk be annak, hogy vasárnap 11 órakor ez a korosztály még alszik. Azt is tudjuk be – még mielőtt a kiállításon végigsétálunk -, hogy Rejtő még ma is a lektűr irodalomhoz sorolandó az idősebb korosztálynál is, és a fiatalokat magyar irodalomra oktatóknál hasonlóan. Hát igen, az úgynevezett pengős regényei szerint. Ám amikor megjelent a forradalom után a karikírozott légiós regény, a Láthatatlan légió (Pengős regény volt) egyetlen nap alatt kelt el - Fehér bácsi könyvesboltos akkori elmondása alapján. Talán a tömeges olvasói igények is kielégíthetők jó színvonalú, művészileg is elfogadott írásművel. Rejtő immáron hihetően megtette.



Az életmű és életút kiállítás igazán arra utal, hogy a kalandos életű író a pesti Broadway színházi világának jeles alakja a 20-30-as években, s ez kétségtelen. 120-nál több kabaré darabja maradt fönn, amit tovább növelt a színpadi tréfák száma, és a teljes estét is betöltő korabeli frontszínházi tréfák. Persze 30 körüli, vagy afölötti regényeinek száma is. A háború előtt a legolvasottabbak közé tartozott, nemzedékek tanultak meg olvasni, és párszavas humort megemészteni belső hahotázással. Mindez a Városi Galériában többé-kevésbé végigkísérhető igazán egyedi és ízléses módon – mondhatni – hatásosan bemutatva. Persze nem véletlen Fülig Jimmy a világhírű matróz, ahogy a többiek sem Csülök, Tuskó Hopkins, Piszkos Fred és a többiek, akikkel az olvasó szívesen ivott volna pertut, még ha rá is szól: ja, a késemért jöttem!



Mi P. Howardért, azaz Rejtő Jenőért (eredeti neve Reich Jenő, ezért is halt meg Ukrajnában, Jevdokovo mellett, munkaszolgálatosként) mentünk be, s nem csalatkoztunk. Rusznák Rita, a Magyar Zsidó Múzeum munkatársa igazán közvetlen gondolatok közepette vezetett be bennünket a rejtői világ bonyolult rendszerébe és kaptunk ízelítőt Fekete Antal orgánumán keresztül az immáron halhatatlanná vált „pengős regények” világának rejtői mondatszerkezetéről, pár szavas, de soha nem vaskos humorából. Mindezt tetézte a hangulatos korabeli kávéházi zongora slágerzenéje, és a bemutatott rövid film.  



Érdemleges lenne a tanulóifjúságot „megfürdetni” ebben a kiállítási közegben, mert Rejtő kabarétréfáival még ma is találkozhatunk, például a televízió „Önök kérték” műsorában, mint legutóbb „Az étlapot” cíművel, s olyan színésszel, mint Salamon Béla, kinek fotója is ott a kiállított nagy színészek között. Az már csak ráadás, hogy Rejtő Jenő egyenrangú szerző Nóti Károllyal, Vadnay Lászlóval, Kellér Dezsővel, Karinthyval, hogy csak néhány óriást említsünk. Talán azért is érdemes lenne végig vezetni az ifjúságot, hogy ha netalántán a moziban, vagy a tévé csatornák valamelyikén találkoznak, például az „Úrilány szobát keres”, vagy „Férjhez menni tilos” című régi magyar filmekkel, melyek szüzséjét Rejtő Jenő írta, legyen mihez kötniük. Akiről legendákat visz az irodalom szele szerteszét, ami igaz is, nem is, de valóságtalaja valahol ott van regényeinek lapjain, kabarétréfái fanyar humorában és a mozivászon hőseinek deklamálásában.  Hol kezdődik, és hol fejeződik be a lektűr irodalom: az igazi olvasó dönti el. Ma Rejtőt többen olvassák, mint egykor Jókait.

Sétáljunk be megnézni P. Howard - Rejtő Jenő legendás életét, kézen fogva gyermekünket, hátha megszokja az olvasás napi gyönyörűségét.

Benke Ferenc